Gábor Ferenc köröstárkányi szerző Isten se akarja… című legújabb kötetének bemutatójára december elején került sor a Magyarok Világszövetsége budapesti székházában. A kiadvány a Magyarremetén 1944. szeptember 23-án bekövetkezett magyarirtás áldozatainak állított emléket. Ezen a napon a faluban 41 ártatlan magyar civilt gyilkoltak le a bevonuló románok.
Pénteken (május 20-án) a nagyváradi Góbé csárdában, szombaton (május 21-én) pedig az érmihályfalvi Nyíló Akác Napok fesztivál keretében a Máté Imre Városi Könyvtárban mutatta be a kötetet, előző négy dokumentumregényével, monográfiájával egyetemben (Életem viharának emlékére – Köröstárkány fekete húsvétja;Egyestések; Egy falu, melynek nem látni mását; Kisnyégerfalva rövid története).


„A magyarremetei vérengzés anyagát 2014–2015-ben gyűjtöttem a még emlékező, jószándékú magyar emberektől. Be kell vallanom, sokszor ellentmondásokba ütköztem, annak okán, hogy a jótékony, gyógyító idő foga már vásott a történések, az átélt borzalmak elevenségén. Azt azért le kell szögezni, hogy a valódiságuk, igazuk ma is él. A szívekben, lelkekben, ha szunnyad is, de még ott az emlékek eleven parazsa. Annak ellenére is, hogy a román nacionalizmus évei alatt nem volt szabad beszélni az 1944. szeptember 23-án, Magyarremetén történtekről” írja a szerző a kötet utószavában.


Szombat délután tehát Szilágyi Ferenc Hubart helyi író, költő, képzőművész méltatta a dokumentum értékű kiadványt, aki többek között elmondta a szerzőről, hogy nem először jár Érmihályfalván, és hogy kötetei legalább annyira ismertek már az Érmelléken is, mint a Belényesi medencében. Sőt, itt még talán ismertebbek, mint a dél-bihari szórványvidéken. A kötetekről elmondta azt is, hogy mindamellett hogy dokumentumértékűek, tartalmaznak szépirodalmi elemeket is, azonban a szerző valamennyiben igyekszik megmaradni a valós tényeknél.